Írástól Lélekig

Fizetésemelést kaptál? Akkor dolgozz és fogd be a szád!

Tudjátok, tanár vagyok. Vagyis inkább pedagógus.   Talán az már kiderült az eddigi bejegyzéseimből, hogy szeretem is ezt a hivatást. Erre készültem, ezt választottam, ezt csinálom a diploma megszerzése óta. És élvezem. Szeretek egy tanári karhoz tartozni. Szeretem, hogy a munkámat nem pénzkereseti forrásnak tekintem csupán, hanem értelmét, hasznát látom. Hogy úgy fáradok el estére,… Tovább »

Iskolaérett lett a fiam… most örülnöm kellene?

Iskolaérett. Ügyes, okos, mozgékony. Kíváncsi. Szeptembertől elsős lesz. Már most szorít a torkom.   Szerencsénk van. Abba az iskolába kerül, ahol dolgozom, nem kell a körzetesbe adnom. Bennfentes vagyok – sok mindent látok. Azt, hogy ez egy kiváló iskola. Hogy nagyon kedves, csupaszív tanító nénijei lesznek. De még mást is. Például, hogy az elsősöknek is… Tovább »

Tekintélyt szerezni

Kezdő tanárként – mit ne mondjak -, elég nagy kihívás volt kiállni a katedrára. Én, a pályakezdő és 36 kamasz. Szemtől szembe. Az első tanévem előtti nyáron mindent elterveztem: mik lesznek a főbb céljaim, és milyen eszközökkel szeretném elérni, hogy a gyerekek kövessék majd az utasításaimat, az órán fegyelem legyen és tanuljanak is. Abban biztos… Tovább »

Mikulás-buli

Tegnap elvittük Ábelt a férjem munkahelyén megrendezett Mikulás-buliba. Volt ám ereszdelahajam! Lufik, rohangáló gyerekek, óriási szivacsok, bukfenc és kakaó. Kikapcsolódás a javából! 🙂 És elkapott az érzés. A nosztalgia. Hiszen ez egy iskola. Ahová mégiscsak vágyom. De vissza már nincs hova. Hiányzik. Mikor létrejön a kapcsolat. Mikor kiderül, hogy mégsem vagyok ellenfél. Mikor már elég… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!