Írástól Lélekig

Erdei iskola magyar módra

Itt a tavasz, a kiránduló szezonba léptünk. És közeleg az erdei iskolák ideje. Erdei iskola magyar módra.   A szülők igénylik, a gyerekek izgatottan várják. Szinte nincs is olyan diák, aki ne szeretne menni. Sokuknak ez élete első ottalvós tábora. Izgalmas kiszakadni az iskolai monotonitásból, szép vidéket látni, érdekes dolgokat tanulni, örök emlékeket szerezni. És… Tovább »

Fizetésemelést kaptál? Akkor dolgozz és fogd be a szád!

Tudjátok, tanár vagyok. Vagyis inkább pedagógus.   Talán az már kiderült az eddigi bejegyzéseimből, hogy szeretem is ezt a hivatást. Erre készültem, ezt választottam, ezt csinálom a diploma megszerzése óta. És élvezem. Szeretek egy tanári karhoz tartozni. Szeretem, hogy a munkámat nem pénzkereseti forrásnak tekintem csupán, hanem értelmét, hasznát látom. Hogy úgy fáradok el estére,… Tovább »

Tanárnő, kérem, miért olyan sok a lecke?

Túlterhelt gyerekek – aggódó szülők. Az iskolarendszert hibáztatjuk. Nem vagyunk azért felelősek mi is – egy picikét?   Pedagógusként egyre inkább azt látom, hogy a szülők jelentős része igényli, hogy a gyereke már a lehető legkorábban plusz képzést kapjon. Természetesnek veszik, hogy az oviban lehet szakkörre járni, a zeneovitól kezdve a játékos angolon át a… Tovább »

Tényleg az a jobb tanár, akinek van saját gyereke?

A véleményem tömören és velősen: NEM. Jobban kifejtve mégis: IGEN.   Pályafutásom alatt sokszor találkoztam az előítélettel: csak az lehet jó pedagógus, akinek van saját gyereke. Az tudja csak, mi is a gyereknevelés! Aki otthon is ezerfelé figyel, sosem lankad munkából hazatérvén sem, konfliktust kezel, lelket ápol, nevel, leckét ellenőriz. Több év alatt sem tudtam… Tovább »

Tekintélyt szerezni

Kezdő tanárként – mit ne mondjak -, elég nagy kihívás volt kiállni a katedrára. Én, a pályakezdő és 36 kamasz. Szemtől szembe. Az első tanévem előtti nyáron mindent elterveztem: mik lesznek a főbb céljaim, és milyen eszközökkel szeretném elérni, hogy a gyerekek kövessék majd az utasításaimat, az órán fegyelem legyen és tanuljanak is. Abban biztos… Tovább »

Mikulás-buli

Tegnap elvittük Ábelt a férjem munkahelyén megrendezett Mikulás-buliba. Volt ám ereszdelahajam! Lufik, rohangáló gyerekek, óriási szivacsok, bukfenc és kakaó. Kikapcsolódás a javából! 🙂 És elkapott az érzés. A nosztalgia. Hiszen ez egy iskola. Ahová mégiscsak vágyom. De vissza már nincs hova. Hiányzik. Mikor létrejön a kapcsolat. Mikor kiderül, hogy mégsem vagyok ellenfél. Mikor már elég… Tovább »

Miért épp a grafológia?

Kép innen Tanár voltam valaha. Lélekben az is maradok mindig, úgy hiszem. Faltam a könyveket. Metrón, vonaton, strandon, szünetben, éjjel és nappal, nyaralás alatt és unalmas matek órán – mindig, ha tehettem. Az egyetem számomra a hobbim kiélését is jelentette: olvasni tonnaszám, elmerülni a szépirodalom csodás nyelvezetében, misztikus világában, kiszakadni a VALÓSÁGBÓL, lelassulni, megnyugodni. Aztán… Tovább »

Dilemma

November. Szalagavató bál. Az utolsó. Tényleg ez az utolsó? Csillogó, izgatott tekintetek. Szeretet. Büszkeség. Az utolsó osztályom szalagavatóján lehetek. Csak állóhely van, nem érkeztem időben. Én már csak kívülálló vagyok, meghívott vendég. Búcsúzni jöttem. Kitől is? Kis osztályom egy emberként integet fel hozzám. Meghatódom. Pedig csak másfél évet töltöttünk együtt : tanév közben érkezett Ábel…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!