Írástól Lélekig

Kitűnőknek áll a világ?

Kitűnő eredmény szorongásmentesen: ez is egy módja az átlagos képességűek érvényesülésének. Mert egyáltalán nem mindegy, milyen eredményeik vannak, ha majd felvételt szeretnének nyerni egy olyan suliba, ami mondjuk az álomálláshoz szükséges. Vagy csak válogatni szeretnénk. Mert lehet ugyan papír nélkül is, de mégsem árt ha van…   Egy évvel ezelőtt nagy gondban voltunk. Melyik általános… Tovább »

Egy általános iskola elsőseinél jártam – nem erre számítottam

Körzetes általános iskola. Magas óraszám, zsúfoltság, nagy osztálylétszám, eszközhiány, fáradság, fásultság. Plusz angolórákkal terhelt órarend. Izgő-mozgó, az óvodából szinte átmenet nélkül felelősségbe kényszerített gyerekek. Erre számítottam.   Az óra első 10 percében leesett az állam. Na jó, bevallom, hogy még a könnyeim is kicsordultak a büszkeségtől. Mert a gyerekek közül az egyik az enyém. Egy… Tovább »

Mit kezdünk a tehetséggel?

Manapság annyi kritika éri az iskolarendszert, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egész oktatásügy vakvágányra futott és teljesen, gyökeresen meg kell reformálni azt.     Minek a gyakorlás és a házi feladat? Minek a memorizálás? Nem felesleges a szorzótábla, ha mindig lesz mobiltelefon a kezünkben? Miért lenne lexikális tudásra szüksége egy mai fiatalnak, mikor… Tovább »

Fizetésemelést kaptál? Akkor dolgozz és fogd be a szád!

Tudjátok, tanár vagyok. Vagyis inkább pedagógus.   Talán az már kiderült az eddigi bejegyzéseimből, hogy szeretem is ezt a hivatást. Erre készültem, ezt választottam, ezt csinálom a diploma megszerzése óta. És élvezem. Szeretek egy tanári karhoz tartozni. Szeretem, hogy a munkámat nem pénzkereseti forrásnak tekintem csupán, hanem értelmét, hasznát látom. Hogy úgy fáradok el estére,… Tovább »

Rövidebb tanórájuk lehet a kisdiákoknak – ezzel oldódik meg a túlterheltség problémája?

Ez mekkora ötlet! Hogy a jövőben a kisdiákok tanórái legyenek rövidebbek. Hogy ez miért nem jutott előbb az oktatási államtitkár eszébe? Majdnem sikerült elvágni a gordiuszi csomót.   Na látjátok, mégiscsak fontos a vezetésnek, hogy ne legyenek túlterheltek az óvodából iskolába lépő kisdiákok. Persze nem egyből, hanem majd a jövőben. Az egyszerűség kedvéért maradnak majd… Tovább »

Iskolaérett lett a fiam… most örülnöm kellene?

Iskolaérett. Ügyes, okos, mozgékony. Kíváncsi. Szeptembertől elsős lesz. Már most szorít a torkom.   Szerencsénk van. Abba az iskolába kerül, ahol dolgozom, nem kell a körzetesbe adnom. Bennfentes vagyok – sok mindent látok. Azt, hogy ez egy kiváló iskola. Hogy nagyon kedves, csupaszív tanító nénijei lesznek. De még mást is. Például, hogy az elsősöknek is… Tovább »

Egy kudarcba fulladt nap margójára, avagy a fegyelmezés új dimenziója

Elegem lett. Elegem a kiabálásból, ordításból, asztalcsapkodásból, fenyegetésből, büntetésből. Csendet akaroook!   Két napja új kihívást tűztem ki magam elé. Megpróbálok új fegyelmezési eszközöket bevetni. Mert elegem van. Nem a gyerekekből – hanem a hangerőből. Oda – vissza. Nevezetesen: kísérletet teszek arra, hogy a kisdiákok terelgetésekor kiabálás, sípszó  helyett szolidabb eszközöket vezessek be. Miért kellene… Tovább »

Mikulás-buli

Tegnap elvittük Ábelt a férjem munkahelyén megrendezett Mikulás-buliba. Volt ám ereszdelahajam! Lufik, rohangáló gyerekek, óriási szivacsok, bukfenc és kakaó. Kikapcsolódás a javából! 🙂 És elkapott az érzés. A nosztalgia. Hiszen ez egy iskola. Ahová mégiscsak vágyom. De vissza már nincs hova. Hiányzik. Mikor létrejön a kapcsolat. Mikor kiderül, hogy mégsem vagyok ellenfél. Mikor már elég… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!