Írástól Lélekig

Kitűnőknek áll a világ?

Kitűnő eredmény szorongásmentesen: ez is egy módja az átlagos képességűek érvényesülésének. Mert egyáltalán nem mindegy, milyen eredményeik vannak, ha majd felvételt szeretnének nyerni egy olyan suliba, ami mondjuk az álomálláshoz szükséges. Vagy csak válogatni szeretnénk. Mert lehet ugyan papír nélkül is, de mégsem árt ha van…

 

Egy évvel ezelőtt nagy gondban voltunk. Melyik általános iskolába írassuk a kisfiamat? A matekos körzetesbe vagy abba, ahol én tanítok, de heti 3 órával több van az órarendben, mert angolos? Végül úgy döntöttünk, előnyére válik, ha abba a suliba jár, ahol én is vagyok. És talán az érettségiig nem csak egy, hanem két nyelvet beszél majd. Itt olvashatsz a dilemmámról: Iskolaérett lett a fiam, most örülnöm kellene?

Féltettük a gyerekünket nagyon. Én főleg attól, nehogy görcsös, megfelelni vágyó legyen, nehogy elkedvetlenítse a sok feladat, a kudarc. Ezért sem tűztem ki célul, hogy kitűnő legyen. Két dolgot tartottam ennél sokkal fontosabbak. Hogy érezze jól magát a gyerekek között, és hogy legyen kitartó a munkájában. Az eredmény csak másodlagos.

 

Le a kalappal minden kis elsős (és nagyobbacska) diák előtt, aki rugalmasan veszi az akadályokat. Megérti, hogy fáradtan is házi feladatot kell csinálnia. Hogy olykor nemszeretem dolgokkal kell foglalkoznia. Színeznie kell, pedig nincs hozzá türelme. Még 6 sort le kell írnia szépen. Folyton alkalmazkodni kell és viszonylag csendben lenni. Ülni.

Hihetetlenül büszke vagyok, hogy a kisfiam is kiállhatott az évzárón a kitűnők sorába, és büszkén fogadhatta a tapsot.

Nem azért, mert sok angol szót ismer és remek a kiejtése.

Nem azért, mert minden betűt szépen formáz.

Nem is azért, mert csak a kitűnők érvényesülnek majd az életben.

Azért vagyok mérhetetlenül büszke, mert megértette, hogy az előttünk álló feladatokat a tudásunk javával kell elvégezni. Hogy ez az ő felelőssége, mert a szülei az estét már nem akarják közös leckeírásra pazarolni. Nem kell aggódnia az eredményei miatt: minden nem sikerülhet egyformán jól.

Igenis, teljesítményorientált világban élünk, ahol számítanak a felmutatott eredmények. Nem igaz az, hogy mindenki tehetséges valamiben. Az előrejutáshoz munkára van szükség.

Legyél büszke Te is a gyerekedre, ha szépen dolgozott az évben!

Szerintem is ráfér az oktatásügyre egy jó alapos, átgondolt reform. Jelentős tananyagcsökkentés, gyakorlatiasabb, modernebb órák, több szabadság, több idő a tanórán kívüli közösségi programokra, projektalapú foglalkozásokra. De tanulni azért kell.

  • Kell, mert meg kell tanulnunk feszegetni a határainkat.
  • Küzdeni, kitartónak lenni.
  • Megtanulni tanulni.
  • Gondolkodni, az információkat rendszerezni – hasznosítani.
  • Meg kell tanulnunk a problémákat megoldani, a hallottakat mérlegelni. Saját értékrendet kialakítani.
  • Jó ha tudunk egyet s mást a világban működő törvényszerűségekről, a testünkről, a múltban elkövetett emberi hibákról, a …
  • Jó, ha ideje korán van mód sportolni, hangszerrel ismerkedni. Idegen nyelvet tanulni, tökéletes kiejtést elsajátítani.

Fontos a szabadság, a felelőtlenség. A gyerek maradjon gyerek, amíg lehet. De egyáltalán nem mindegy, hogy mikor nyílik meg számára a világ. Nem mindegy, hogy hogyan teljesít. Nem mindegy, hogy sportol-e vagy sem.

Mert a világ nem mindig barátságos hely. Jól kell tudni sáfárkodni a képességeinkkel. Igen, az átlagos embereknek is.

Nyáron hagyjuk a gyerekünket sokat mozogni, pihenni, vigyük el annyi helyre, ahányra csak tudjuk. De közben olvassunk is vele, számoljuk meg a kavicsokat, mérjük ki együtt a süti hozzávalóit, nézegessünk albumokat, menjünk színházba, kapcsoljunk néha természetfilmre is.

Mert a tudásszomj bennük van: hadd éljenek vele!

 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek, jelezd egy lájkkal vagy megosztással. Vagy csatlakozz hozzánk a Facebookon. Köszönöm, hogy olvastál!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!