Írástól Lélekig

A tanár, aki még küzd, hogy ne kelljen választania

Szülői értekezlet. Blabla. Minden a szokásos. A végén pedig kaptunk egy szórólapot: egy hetes angol tábor lehetőség a gyerekeknek a Balatonnál. 51 ezer Ft.

 

Van most ez a rezsicsökkentés. Meg a családi adókedvezmény növelése. És a fizetésem is magasabb, mint volt. Hiába. Mi ezt sem tudjuk megadni a gyerekünknek.

Írástól Lélekig - nyári tábor a pedagógus-gyerekeknek

 

Kijövünk a haviból, ez igaz. És még marad egy kicsi luxusra is. Minőségibb alapanyagok a sütéshez-főzéshez, mondjuk margarin helyett vaj, négy főre havi egy (nem kettő) nagyobb program, pl. Csodák Palotája, egy mozi vagy forró csokizás. Mosógépszerelő. Nagyjából ennyi.

Olykor hirtelen felindulásból úgy itthagynék csapot-papot… és elmennék egy wellnessbe. Mondjuk két éjszakára. Egy jó meleg termálmedencésbe. És két napig nem csinálnék semmit. Egész hétvégén. Szép is lenne…

Elvileg a munkavállaló fontos. Számít, hogy milyen a közérzete, számít, hogy a munkáját egyenletesen és magas színvonalon tudja elvégezni. A kiégés és kimerülés veszélye nélkül.

Tanár vagyok. És szeretek az lenni. Sőt, büszke is vagyok rá. Szerintem jól is teszem a dolgomat.

Szeretem este azt érezni, hogy hasznos voltam mások számára. Tettem valami jót. Hagytam valami nyomot.

Valaki a fejemhez vágta, hogy panaszkodom, mikor van választásom.

Írástól Lélekig - A hivatás

Én jó 20 éve már választottam. Döntöttem – azt hittem, egy életre.

Választottam egy hivatást, amiben mindig is hittem. És továbbra is hinni akarok.

Érték mellett tettem le a voksomat.

Szeretek gyerekekkel dolgozni, szeretem látni a fejlődést, szeretek egy tanári kar része lenni. Megnyugtat a biztonság, hogy stabil helyem van.

És igen, nagyon szeretem, hogy van nyári szünetem, amit a gyerekeimmel töltök.

Ne kényszerítsetek, hogy mást válasszak!

Azt viszont  nem hiszem, hogy nem mondhatom ki, ami nem igazságos. Nem fájhat, hogy nem értékelnek.

Hinni akarok a változásban, abban, hogy nem nekem kell kilépnem, ha a gyerekeim jövőjéről gondolkodom.

Nem akarom elhinni, hogy a tanárnak sem jár az utazási lehetőség, egészségkártya fogászati kezeléshez, könyvpénz vagy ruházkodásra egy kis plusz juttatás.

És nem akarok elégedettnek tűnni, hogy még karácsony előtt sem osztanak jutalmat – kicsit besegíteni a Jézuskának…

A segítő szakmákban dolgozók is megérdemlik, hogy pénzt fordíthassanak a testi-mentális egészségükre is.

És hogy ők is megadhassák a gyerekeiknek azokat a lehetőségeket, amiket szeretnének.

 

Ha egyetértesz, akkor örülnék, ha jeleznéd egy lájkkal vagy megosztással. Ha kedved van, felkereshetsz a Facebook oldalamon is.

 

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!