Írástól Lélekig

Egy általános iskola elsőseinél jártam – nem erre számítottam

Körzetes általános iskola. Magas óraszám, zsúfoltság, nagy osztálylétszám, eszközhiány, fáradság, fásultság. Plusz angolórákkal terhelt órarend. Izgő-mozgó, az óvodából szinte átmenet nélkül felelősségbe kényszerített gyerekek. Erre számítottam.

 

Az óra első 10 percében leesett az állam. Na jó, bevallom, hogy még a könnyeim is kicsordultak a büszkeségtől. Mert a gyerekek közül az egyik az enyém. Egy kisfiú a sok elsős közül, aki szeptemberben nemcsak írni-olvasni kezdett el megtanulni, hanem angolul is.

Nem bírtam ki könnyek nélkül, hogy az én kisfiam bő két hónap alatt hova jutott! És nemcsak ő – mindenki. Egész mondatban válaszolnak, értik az utasításokat, énekelnek, játszanak. Úgy, hogy otthon mindebből alig tapasztaltam valamit. Mert ha kisfiamat faggattam, akkor annyit mondott: “Semmi különös, csak játszottunk, énekeltünk.”

education-919895_1920

Komolyan mondom, nem erre számítottam.

És elképesztően hálás vagyok.

Annak a tanárnak, aki minden nehézség ellenére beleteszi az energiát. Nem keveset. Előkészül, puzzle-t vagdal, netről letölt, zenét ír CD-re.

És persze az első perctől az utolsóig angolul nyomatja. Csak akkor fordít, ha muszáj. Nehogy egy gyerek is úgy menjen haza, hogy lemaradt.

És a kis hatéves élvezetes játéknak tekinti az angolórát. Ahol érdemes figyelni. És otthonra már nincs feladat – mert az iskolában, mint a szivacs, beszívja, amit kell.

Elképesztően hálás vagyok, hogy az emberi oldal felülírhatja a hiányokat, nehézségeket.

Hogy vannak, akik csakazértsem fásulnak bele.

Hogy vannak olyanok, akiknek akiknek annyi energia- és szeretettartalékuk van, hogy az én kisfiamnak is bőven jut belőle.

Tudjátok, arról már írtam, mekkora dilemmát jelentett számomra, hogy beirassam-e a kisfiamat abba a suliba, ahol még angolt is tanulnak. Mivel a körzetes iskola meg emelt matekos, a másik meg sporttagozat, beláttam, hogy a terhelés nagyjából hasonló. Tulajdonképpen ez az igény a szülők részéről is: már egészen kis kortól versenybe szállni egymással. Ha nem olvastad még, akkor katt ide: Tanárnő, kérem, miért olyan sok a lecke?

Megkönnyebbültem, hogy a gyerekem jó kezekben van. És ha közben a felesleges terheit is csökkentik valamikor, teszem azt, nem lenne tornaterem nélküli tesiórája naponta, akkor talán ebéd után haza is jöhet. Egyszer, talán…

 

Tetszett a cikk? Akkor szólj hozzá vagy csatlakozz az Írástól Lélekig Facebook-oldalához, ahol egyéb érdekességeket is találsz.

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!