Írástól Lélekig

Csúfolják a gyerekedet? Így segíthetsz neki

 

A gyerekek igenis tudnak gonoszak lenni. És igazságtalanok. Egyik nap még a barátaid, következő nap kicsúfolnak – aztán megint bevesznek a fogócskába. És nem érted, miért.

 

Kiközösít - Írástól Lélekig

 

Minap elsős kisfiam árulta el, hogy csúfolódnak a lányok az osztályban. Mit mondhattam volna? Milyen tanáccsal adok hasznos útravalót a gyerekemnek? Mit mondjak a szülőnek, aki tőlem kér segítséget?

Talán annyit, hogy ha csúfolják, sétáljon el onnan, menjen másokhoz játszani, ne védekezzen, ne szaladjon egyből a tanító nénihez, mert az csak olaj a tűzre. Igazából nincs receptem, csak remélem, ez beválik. (Kezdetben talán…)

Egyik tanítványom sírdogált. (Igazából zokogott.) Hogy a haverjai, akikkel minden szünetben focizik, most kövérnek csúfolják.

Hát igen. Okot mindig talál a bántásra, aki keres. Nehéz ilyenkor segíteni. A “Ne törődj vele”, nem elég. Mit válaszoltam? Hogy “Te valóban erősebb testalkatú srác vagy. Így születtél, ő meg amúgy. Egészséges vagy, sportos. Ügyes focista. Sőt, ha megnézzük, sokkal erősebb is, mint aki most téged lekövérezett. Ha akarnád, lenyomnád a földre simán, úgy, hogy moccanni sem tud. Csakhogy Te nem teszel ilyet, mert Te ennél intelligensebb vagy. Ugye?”

Azt gondolom, ha a szitokszót kicseréljük egy pozitív jelzőre, kioltjuk a fájdalmat.

 

Bántó szavak - Írástól Lélekig

Pedagógusként azért azt is látom, hogy a kiközösítésnek is megvannak a mozgatórugói. Azok a gyerekek, akiket egy egész közösség nehezen fogad el (kevésbé vonják be a közös játékokba, feltűnően kevesen keresik a társaságát), valamiben valóban le vannak maradva a többitől. Ha egy gyerek nem találja a helyét egy társaságban, akkor meg kell vizsgálni a család felelősségét is.

Könnyű mindent a másokra kenni…

Igen, lehet, hogy nem a csoportszellem, a gyerekek empátia-hiánya, utálatossága az igazi ok. Hanem a kiközösített gyerek szocializációs képességei hiányosak. Lehet, hogy a család él olyan zárkózott, merev életmódot, amelyben a kis csemete nem tanult meg igazán barátkozni, nem tapasztalta meg, hogy a családtagokon kívül létezik egy másfajta kötődés. Lehet ok az is, hogy tapasztalati-érzelmi téren van lemaradva másoktól. (És persze az is, hogy nem ez a megfelelő közeg a gyerekünk számára.)

Régen én is annyira szerettem volna menő lenni! (Ki nem?) Vágytam arra, hogy meghallgassanak, hogy frappáns legyek, érdekes, hogy legyen véleményem, ami mások tetszését elnyeri.

Középiskolásként jöttem rá, hogy ez nehezen fog menni. Mert nincs érdekes mondanivalóm. Ez az igazság.

A többieknek voltak iskolán kívüli tapasztalatai. Nekem nem. Ők sportolni jártak, zenélni, utazgattak, Híradót néztek. Vagy a családjuk élt nyitott, laza, mozgalmas életet.

Azt gondolom, ha kiközösítenek egy gyereket, akkor a szülőnek a felelőssége felülvizsgálni: hátrányban van-e a gyereke valamilyen téren. Az iskola és a családon kívül van-e lehetősége barátkozni, tapasztalni, kapcsolódni másokhoz.

Előfordulhat, hogy az iskola valóban nem a legoptimálisabb közeg a számára, de másutt még kiteljesedhet.

Azok a szavak fájnak igazán, amikkel a szeretteink tudnak ütni. Az önértékelést az rombolja, ha a gyerek saját szülei nem tudnak büszkék és elfogadóak lenni.

Ha a család érzelmi biztonságot és megértést nyújt a gyerek számára, ha megbeszélhetjük a fájdalmas élethelyzeteket, akkor megnyugodhatunk, hogy a gyerekünk énképe nem sérül.

Keressünk lehetőséget mi magunk gyerekünk számára, ahol rátalálhat az erősségeire, ahol barátokat szerezhet, ahol megtapasztalhatja a siker és az elfogadás érzését. Ha nem az osztályközösségben, akkor másutt.

 

Tetszett a cikk? Van tapasztalatod, ötleted? Lépj velünk kapcsolatba, írd meg a véleményedet a bejegyzés alatt vagy az Írástól Lélekig Facebook közösségében. Beszélgessünk!

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!