Írástól Lélekig

Külalak hármas

Vékonyka, augusztusi kislány voltam. Az óvodából nem is akartak még iskolába engedni. A szüleim viszont úgy gondolták, iskolaérett vagyok már, így elintézték, hogy meglegyen a szükséges orvosi ajánlás. Így utólag azt gondolom, korai volt még nekem a kötöttség.

 

Két nagy sérelmet hurcolok magammal azóta is, amit most megosztok a világgal!
Az egyik az, hogy hónapokig én voltam az osztályelső olvasásban, mikor is visszacsúsztam a második helyre, mert Zita barátnőm gyorsabban olvasott, mint én. Hát nem igazságtalan? Aki hadar, az az ügyesebb? – méltatlankodtam itthon.
 
Ezen azóta már túltettem magam valahogy, de a másik sérelmemet nem tudom megbocsátani: hogy miért is voltam csak 4-es nyelvtanból. A külalak miatt. Igazi ákombákom.
 
No de hogy függ ez össze a nyelvtan tudással? Máig nem kaptam rá magyarázatot, és eleddig senki nem is kért tőlem bocsánatot. Pedig minden nap megnézem a postaládát, jött-e levelem… 😉
Azt hiszem, ha nem kell idő előtt elsőbe mennem, jobban sikerült volna az ismerkedésem a betűkkel.
 
Ha grafológiai szemmel nézzük az írást, akkor – mielőtt nekikezdenénk a vizsgálatnak-, utána kell néznünk, hogy milyen írásnorma szerint tanult a szöveg írója, és ahhoz képest hogy változott az írása. Nagyapáink-dédapáink mást tanultak, más módszerrel. Lassan, alaposan begyakorolva tanították az egyes betűket, szinte megrajzolták őket. Aki eltért a normától, az bizony néha a körmöst sem kerülhette el.
Így ennek a generációnak az írása precízebb, kevesebb egyéni változás volt megengedett, még azt is szabályozták, hogy mely vonalakra kerüljön a nyomaték. Ez a kalligrafikus szépírás. Íme az akkori betűsablonok (1923-ból):
És egy személyes illusztráció a szépírásra: Nagyapám levelezőlapja még egyetemista korából. Torokszorító egy olyan szerettünk emlékét kézbe venni, aki már nem lehet közöttünk. Belegondolni, hogy ez még az ő nyoma a világban…
 

Később olyan formát próbáltak kialakítani, ami letisztultabb, és kevesebb megszakítást, tollfelemelést igényel. Ekkor vezették be az ún. zsinórírást, ami nem is sokáig maradt a tantervekben. A diákok csak három lépésben tudtak megtanultak írni: kiinduló írás, átmeneti írás és végül a folyamatos zsinórírás. Íme egy ismertebb minta, a Luttor Ignác-féle zsinórírás (és egy egyszerűsített változata):

 

 
Napjainkban az ún. “Cés-kötéses állóírást” tanítják, de sokan azt mondják, ez nem esik kézre, könnyebb és természetesebb enyhén dőlt betűkkel írni. Nagyobb a lendület, kevésbé feszül a csukló.
 
 
 
 
 
Manapság már egy dőlt írástípus is forgalomban van, bár még kevéssé elterjedt: ez a Virágvölgyi-féle dőlt írás. Az ő betűtípusainak előnye: egyszerűsített forma, könnyű kapcsolások, lendületes vonalvezetés, fedővonalasság csökkentése.
Nézzétek meg, hogy a fenti és lenti ábrán hányszor kell a tollnak egy már megrajzolt vonalon újra pontosan átfutnia! (Mondjuk hasonlítsuk össze az R betűt.) Ez túlságosan nagy koncentrációt, fejlett finommotorikát igényel egy 6-7 évestől. Még egy átlagos lendülettel író felnőtt is kerüli a fedővonalat.
 
 
 
Nézzétek meg ti is a ma használt írásotokat! Mennyire követitek az iskolai sztenderdet? Ugye, hogy sok a változás?
Szerintetek melyik írás a tetszetősebb? Az iskolás, szépen kimunkált, vagy az évek alatt saját ízlésünkhöz, temperamentumunkhoz igazított? 
A személyiségünk formálja az írásunkat is – számomra ez adja az írás igazi szépségét.
 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Mágika says:

    Ez egy nagyon érdekes bejegyzés! Sokat gondolkoztam már rajta magam is, miért is írhattak szebben nagyapáink, dédapáink, mint mi? Itt a megoldás! Nekem személy szerint jobban tetszik a kalligrafikus, régi írás: kifinomultabb, elegánsabb, noha sok munka van a megtanulásával. Felnőtt korban azért ez is eltér valamelyest az iskolában tanultaktól, ugye? Érdekes, de most eszembe jutott: egyik nagymamám nagyon szépen ír, de a betűi mindig az iskolában tanult írásra emlékeztettek (ezt semmiképp sem bántás céljából írom). Lehet, hogy az akkori emberek jobban megmaradtak az utasításokban, a betanított írásban?

    Én észreveszem magamon, hogy az írásom rengeteg mindentől függ, sok olyan tényező van, ami megváltoztatja a külalakját. A kedvem, hol és mikor készül az írás (például egy kedvelt vagy épp utált előadáson), sietnem kell-e, de még az is, milyen tollal írok. Nem szeretem a tompa golyós tollat, hanem a vékonyat. Töltőtollal, illetve pennával azonban legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudok szépen írni, bármennyire odakoncentrálok. Valószínűleg annyira nincs a kezemben azoknak a helyes tartása, hogy nem is tudok vele szépet készíteni, pedig jó volna. 🙂

    Egyébként egyik nagy kedvencem a húszas években az Államokban használt kézírás: http://s2.hubimg.com/u/4518977_f520.jpg

    Szép napot Neked!
    Ági

  2. Anna says:

    Kedves Ági!

    Tényleg szép kézírást küldtél nekem, köszönöm! 🙂
    Nagyon jók az észrevételeid! Mindig eltér a kézírás az eredeti sablontól, még ha a kalligrafikust tanulták, akkor is. De nagyon sok mindentől függ, hogy mennyi lesz az alakítás (pl. milyen szigorúan vette az iskola a szépírást, mi lett a foglalkozása, mennyit ír naponta stb.). Az biztos, hogy az iskolában sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a precizitás, az áttekinthető és rendezett íráskép, így ez a későbbi írásokon is meglátszik. (Ha valaki nagyon ragaszkodik az iskolás sablonhoz, mint ahogyan a nagymamád, akkor az lehet annak is az egyik jele, hogy precíz ember, akinek fontos, milyen véleménnyel vannak róla mások. De ezt csak akkor lehet biztosan kimondani, ha még más vonások is alátámasztják.) Mindenesetre a személyiségjegyek mindig megjelennek, hiszen nem lehet fénymásoló pontossággal írni. És egy grafológus annyi mindenre figyel, nem csak a betűk formájára…
    Ugyanez vonatkozik a saját írásodra is. Tényleg így van: nem mindegy, hol írunk, milyen célból, kapkodunk-e vagy unjuk az előadást. Szép füzetbe vezetünk egy naplót, amit idősebb korunkban is olvasgatnánk, vagy a térdünkön jegyzetelünk. Tollanként is változik az írás minősége. És nagyon sokat számít, mennyire vagyunk fáradtak, van-e még erőnk koncentrálni. Ezért akkor lehet a legpontosabb elemzést készíteni, ha többféle (általában 3) írásmintát is kérünk. Ezek közül az egyik legyen olyan, amit a duktor (író) nyugodt körülmények között a kedvenc tollával ír. Meg egy olyan, amit kifejezetten gyorsan ír le. Két írásunk sem egyforma, de még két aláírásunk sem. Mivel 100-as nagyságrendű jelet vetünk össze, ezért az összkép még ugyanaz marad, változó jel mindig van. Ha 15-20 jellemző változik, az nem olyan sok az egészet tekintve.
    Neked is szép napot, nagyon örülök, hogy írtál!

  3. mazsa says:

    Amikor elolvastam ezt a bejegyzést, egyből egy évekkel ezelőtti íráskép ugrott be, Radványi Balázs "Eső-felhő" írása.
    http://kalligrafiaklub.hu/photos/image/321#image-load
    Anno több kép is volt fent, és igaz, ez egy kifejezetten kalligráfiáról szóló oldal, de mégiscsak ez ötlött a fejembe először… m


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!