Írástól Lélekig

Bánj úgy másokkal, ahogy azt magaddal szemben elvárod – a többivel meg ne törődj!

Meglátod, nem is olyan nehéz!

 

Néha kicsit elegem van az emberekből. Kicsit nagyon.

monkey-708000_1920

Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, nem tudom elfogadni, hogy miért nem lehet adni valakinek a szavára.

A gyerekeimet is erre tanítom: a kimondott szónak súlya van. Semmiért nem haragszom jobban, mint a hazugságért.

Megszabadulok pár dologtól, amire már nincs szükségünk. Babaholmik, a szívem csücske mei tai-om, meg egypár apróság. Meghirdettem őket, olcsón adom, mert jól jönne most egy kis mellékes, és hogy vigyék el hamar. Kapnak is az alkalmon: egy anyuka lefoglalja a bébi légzésfigyelőt. Megbeszéljük a csütörtök délelőtti találkozót – legyek itthon. Itthon vagyok. Várok. Mert neki is jó vétel. Mert három érdeklődő közül ő volt az első. Mert lefixáltuk. És nem jön, nem ír, nem hív. Nem, mert nem. Nem volt rá érkezésem, de nem mentegetőzöm – válaszolja, mikor számon kérem.

 

child-792534_1280

Eladom a bojlert is. Hamar csörög a telefon. Nem is olyan jó üzlet nekem, de beleegyezem az irányár felébe, mert már holnap viszi is. Megadom a címem, a biztonság kedvéért beszélünk még egyszer este telefonon. Rendben, reggel 8-kor rám csörög, hogy pontosan mikor érkezik. Délelőtt várok, még a kisboltba se ugrom ki. De a telefonom süket. Nem fogadott hívás délután. Bedurcizok, este már nem hívom vissza. 

Tudjátok, egész jó kis munkám van. Össze tudom egyeztetni a családdal, ráadásul – tanári pályafutásom alatt először, és félek, utoljára – nincsenek hazahozott dolgozatok, esti készülések az órákra. Csakhogy határozott időre szóló szerződésem van – míg vissza nem tér a gyeses kolléganő. Az alakuló értekezlet és az évnyitó díszletének elkészítése után, augusztus utolsó hetében az üzenőfalamon megjelenik egy még kecsegtetőbb álláshirdetés. Hasonló munkakör, csak még közelebb hozzánk – és határozatlan időre.

Nagyot dobbant a szívem: hosszútávra megnyugodhatnék, ha most felemelném a telefont. Lehet, hogy ez az álomállás? Most, éppen most!

 

phone-499991_1920

 

De nem tettem.

És nem, nem azért, mert jól érzem magam a munkahelyemen. Nem a jó fej kollégák miatt. Nem is a korrekt vezetés miatt. Hiszen ezek csak érzelmek, ez csak adalék, ami a közérzetemnek ugyan jót tesz – az elveimhez nincs közük.

Iskolakezdés előtt egy héttel nem mondok fel. Nem hagyok cserben senkit.

Mert szerződést kötöttünk. Mert ígéretet tettem, ahogy az igazgató is. Megállapodtunk valamiben. Ennyi.

Egyszerűen így helyes. Úgy viselkedni az emberekkel, ahogy azt magammal szemben is elvárom. Lehet, hogy épp nem a legkönnyebb út, és jövőre új állás után kell néznem, de a lelkiismeretem így tiszta. Amit ígérek, ahhoz tartom magam – ha módomban áll. Mert bízni akarok az emberekben – ezért bennem megbízhatnak.

Én így érzem jól magamat a bőrömben.

Na persze ettől még az emberek nem lesznek lojálisabbak, empatikusabbak velem. De nem is érdekel. Én csak magamért vagyok felelős. A többivel meg jobb nem foglalkozni, nem igaz?

Szóval érdekel valakit egy 80 l-es fekvő bojler?

 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kattints a Facebook oldalamra, hátha találsz ott is néhány érdekességet vagy az ízlésednek megfelelő olvasnivalót. Vagy olvasd el ezt: Tanárnő, kérem, miért olyan sok a lecke?, vagy ezt: Tényleg az a jobb tanár, akinek van saját gyereke?.

Közben grafológus is vagyok, ha ezzel kapcsolatban érdekel valami, keress és kérdezz!

Hogyan zárjuk be a Mama Hotelt?

Önállótlan, mamlasz, anyakomplexusos, aki huszonévesen még a szüleivel él?

 

Mikor megismerkedtem a férjemmel, akkor ő már középiskolai tanár volt – és még otthon lakott. A családom nézett egy nagyot: egy ilyen férfi csakis anyámasszony katonája lehet. Aztán az is kiderült, hogy a keresete egy részét hazaadja, hogy hozzájáruljon a háztartás költségeihez. Ezen is erősen csodálkoztak: Létezik anya, aki “elszedi” a gyereke pénzét, amivel elindulhatna az életben?

Szóval a nagy kérdés, hogyan tudjuk bezárni a Mama Hotelt? Élhetetlen az, aki diplomásként még évekig otthon marad?

 

holiday-motel-1635630_1920

 

Milyen jó is az, ha egy friss diplomás srác el tud költözni otthonról, és megtanul gondoskodni magáról. Beosztani a pénzét, bekapcsolni a mosógépet, felelősnek lenni. Sőt, talán egy könnyű vacsit is összedob…

Igen ám, de nem minden szakma biztosítja azt a kezdő jövedelmet, amivel érdemes elköltözni.

Én például nagyon el akartam már menni a lakótelepi lakásunkból, ahol soha nem volt saját szobám, még dolgozó nőként sem. Egy teljes évig spóroltam, mire annyi pénzem lett, hogy egy kauciót le tudtam tenni, a szükséges dolgokat pedig beszerezni, hogy aztán két hasonszőrű lánnyal kivegyek egy albérletet. (Ahol a tulaj végül jól át is vert minket.) Önálló életemben egy fillért se tudtam félretenni: hónapról hónapra éltem, és persze alkalmazkodtam megint – csak most már másokhoz. Nekem megérte, mert végre volt saját szobám. De segítség nélkül sosem léphettem volna tovább. A családi gondoskodásra továbbra is szükségem volt.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de bizony nem minden család tud segíteni a felnőtt gyerekének az elindulásban. Nem minden fiatal kapja meg a beugrót egy lakáshoz, hogy elhagyhassa a Mama Hotelt. Sokszor az otthonmaradás nem a gyerek-létben való megrekedés, csak anyagi kényszer, józan ráció. Mert az elinduláshoz kell egy kis tőke. Ha a szülők nem tudnak besegíteni, akkor bizony otthon kell maradni és kuporgatni.

A Mama Hotel nem a helyszíntől függ. Hanem hogy képesek vagyunk-e felnőttként kezelni a gyerekünket.

entrepreneur-593372_1920

 

Mit tehetünk, ha segíteni szeretnék a gyerekünknek, ha még nem tud kiröppenni? Vagy kezdőtőkét szeretne magának?

Mi, a húgommal egész kislány korunk óta sok feladatot kaptunk. Otthon lenni tizenéves korunk óta nem hotel volt, hanem munkamegosztás. Mert igenis, a gyerekeket nem kell kiszolgálni.  ( Na jó, az én 4 és 6 éves fiaimat még eléggé. 🙂 ) Kiválóan tudnak ám ők is takarítani, főzni, rendet rakni, bevásárolni – feltéve, ha megtanítjuk őket rá, és el is várjuk tőlük rendszeresen. Vagy megengedjük, hogy a konyhában garázdálkodjanak, ahogyan én már egész kislánykorom óta. 🙂

Az otthonlét egy idő után nem kell, hogy hotel legyen!

A gondot főleg abban látom, ha mondjuk az anya túlságosan ragaszkodik ahhoz a szülő – szerephez, amit annyira megszokott és ami olyan kiválóan kitöltötte eddig az életét.

Az például egy szuper megoldás, ha a gyerek által hazaadott pénzt a szülő (pedagógiai célzattal) elteszi, és aztán egy összegben beadja az első lakás árába. (Az is reális helyzet persze, hogy valóban szükség van a családi kasszának erre az összegre.) Én megtarthattam a keresetemet és ez lett az induló tőkém.

Ha egy dolgozó felnőtt elvárja, hogy felnőttként kezeljék, akkor ne is hagyja magát kiszolgálni! Én egy idő múlva már nem szerettem, ha helyettem megcsinálnak dolgokat, egyszerűen zavart.

reading-1142801_1920

A Mama Hotelnek előbb-utóbb be kell zárnia. Ha otthon lakik a gyerekünk, akkor is. Vége a kényeztetésnek.

A Mama Hotel akkor zár be, mikor mi szülők felismerjük, hogy felnőtt lett a gyerekünk. Mikor belátjuk, hogy megbízhatunk benne. Hogy a döntéseiért nem mi vagyunk a felelősek.

 

Ha tetszett a cikk, akkor nagyon köszönöm, ha megosztod. Vagy olvasgatsz még. Bekukkanthatsz az Írástól Lélekigre a Facebookon is, hátha tetszenek a cikkek, videók, hangulatok, amit ott találsz. Kellemes böngészést!

Mikor nem önszántamból búcsúzom

A mai szakadó eső tökéletesen szimbolizálja, hogy is indult a tanévkezdés. Nem azért, mert a nyári szünetet siratom, nehogy azt higgyétek, hogy megint itt egy telhetetlen tanár!  ( Na jó, egy kicsit azért az vagyok, de igyekszem titkolni.) Hanem mert néha nem akarok mindent elölről kezdeni.

 

 

rain-1558285_1920

Az új év sosem tabula rasa.

Az igazgató feladata biztosítani, hogy minden pedagógusnak meglegyen az óraszáma, ledolgozza azt a munkamennyiséget, amire szerződött. Így a tantárgyfelosztás bonyolult matematikai feladvány évről évre.

Most engem is utolért a változás: egy év után nem az osztályommal folytatom a közös munkát, hanem lekerülök a kicsikhez, akik még csak látásból ismerősek.

Még csak el se búcsúzhattunk. Az évnyitón fognak csodálkozni, hogy nem én megyek fel hozzájuk.

Persze nem nagy dolog. A tanár dolga mindenütt ugyanaz, nem? A gyerekek felnőnek, az osztályok cserélődnek, időnként változnak a szereplők.

board-106588_1280

Most mégis nagyon elkeseredtem. És egészen biztos vagyok benne, hogy nem azért, mert rugalmatlan vagyok. Nem azért, mert kényelmes lett volna a megszokott közegbe visszatérni: a második emeleti napfényes termembe, a jó kis gurulós székembe.

Hanem mert tovább szerettem volna vinni az osztályomat. Mert egy kicsit úgy érzem, hogy ők az enyémek.

Ahol sikerült bizalmat kiépítenem. Az én kis osztályomat szerettem volna még terelgetni. Mert ismerjük egymást. És ez kölcsönösen jó. (Legalábbis hiszek benne.)

Tudom, kihez mi a kulcs. Kit hogyan lehet a legjobban motiválni, irányítani – és megnyitni.

Most kezdhetem elölről az ismerkedést, a tapogatózást.

Tudom, miért vagyok csalódott. Miért vagyok feszült. Sőt, kicsit kedvetlen is. 

Nagyon sajnálom. Egyik pillanatról a másikra elveszíthetek egy csomó melegszívű, jó humorú, értelmes és nyitott kisembert. Olyan ez kicsit, mint egy szakítás.

És megtörténhet a pályafutásom alatt még elég sokszor, hogy nem fejezhetem be, amit elkezdtem.

Persze az iskola működésében nem mérvadóak az érzelmek. Ezt megértem, mégis nehéz elfogadni. Kiszolgáltatottnak érzem magam ebből a szempontból.

Tanári szemmel nagyon kevés egyetlen tanév.

 

boards-66462_1920

 

Hajrá 2016/17-es tanév, új erőt, új lendületet veszek, ígérem. Csak süssön ki végre a nap!

 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz hozzánk a Facebookon, várunk!

7 dolog, amire a szoptatási nehézségek megtanítottak

Én azt hittem, a szoptatás a világ egyik legtermészetesebb dolga. A kicsikém megszületik, a tejelválasztás elindul. A baba jóllakik, és alszunk pár órát. Tévedtem. De mekkorát…

 

Minden annyira szépen indult. Tökéletes, egészséges kisfiú, feszülő mellek, eufória. Jól szopó baba, jó technika – lelkesítettek már a kórházban is (annak ellenére, hogy Ábel fogyni kezdett). A lassabb tejbelövellést a sürgősségi császárnak és a kórházi körülményeknek tudtam be. Majd otthon.

Az első éjszaka – igen, az egész – üvöltéssel telt.  Kétségbe estem. Az elkövetkezendő két hét számomra álomszerű foszlányok halmaza csak. A császársebem lassan gyógyult,  20 percnél többet egyhuzamban nem aludtam. A mellem begyulladt, kisebesedett. Rendületlenül szoptattam és fejtem.

Kérdeztem persze mindenkit, aki a témában szakértő lehet. A gyerekorvos szerint el ne aludjon cicin a gyerek, amint cuclizik, vegyem le a mellemről. A védőnő szerint van tejem, ez látható,  a sok sírás csakis annak tudható be, hogy a baba még visszavágyik a hasamba – az ölelgetés majd segít. A család szerint felesleges éjjel arra a 20 percre lefeküdnöm (40 perces szoptatás után), amíg újra ébred – helyette fejnem kell, különben nem lesz tejem. A La Leche Liga szerint minden nő tud szoptatni. A net szerint a gyógynövények, a sörízű (miért???) Karamalz majd segít. A nőgyogyi szerint meg homeopátiás bogyókra van szükség.

De a legfontosabb, amit  én vártam el magamtól: Anyuka vagyok, szoptatni fogok. Mert ez a természetes. Ez a jó. Mert ezt szeretném.

newborn-baby-990691_1280

A kép illusztráció.

Aztán az egyik fürdetés után  kevesebbet mutatott a mérleg. Másnaptól jött a mumus – a tápszer. Kifőzés, keverés, hűtés, etetés – és ekkor lakott jól először a kisbabám. A 3. hónapban pedig feladtam a küzdelmet a tejért.

A lelkiismeret-furdalás nem hagyott nyugodni, hogy én milyen szaranya vagyok. Aki nem veszi észre, hogy éhezik a babája. Aki nem tud hallgatni a szívére, az ösztöneire.

Szaranya, szaranya, szaranya.

A tápszerre való átállás egyúttal hatalmas könnyebbséget is jelentett. Kiszámíthatóságot, 3-4 órás alvásokat, nyugalmat, a hasfájás elmúlását.

De azért én nehezen bocsátottam meg magamnak. A gondolataim csak akörül időztek, mit rontottam el.

Nem tudom úgy szeretni a gyermekemet, ahogy szüksége van rá. Nem vagyok igazi Nő sem.

Ezek az érzések feszítettek – kimondatlanul persze. Valahogy túl lettem aztán ezen. Főképp a húgom segítségével, aki megnyugtatott: a szeretet így is áramlik, a szoptatás jelentősége csak most ilyen óriási a szememben.

peace-1290401_1920

A kép illusztráció

Elhatároztam, hogy a második babámat természetes úton szülöm meg – mert még mindig ragaszkodtam az elképzeléshez, hogy a lassú regenerálódás, a késői mellre helyezés és a császárra való felkészületlenségem lehetett az okozója, hogy nem szoptathattam. Az én pozitív szüléstörténetemet IDE KATTINTVA olvashatod.

Hálás vagyok, hogy egy komplikációmentes, gyors, természetes szülés után a kezemben tarthattam a második kisfiamat. Mindent megtettem, amit előre elhatároztam. Máté súlya ugyan nem csökkent, de hetekig stagnált. Gyorsan reagáltam: szoptatási tanácsadó segítségét kértem. Örökké hálás leszek a megnyugtató szavaiért, az empátiájáért!

Azt mondta, hogy bizony, a nők saját anyaságukba vetett hitét ingatja meg, mikor azt tapasztalják, hogy nem képesek táplálni – életben tartani – a gyereküket. Szoptatási tanácsadóként ő leginkább azoknak az anyáknak szeretne támaszt nyújtani, akik csak részben tudnak szoptatni. Mint most én. Akik nem sajnálják az időt a szoptatásra, fejésre (és vállalják az ezzel járó elváltozásokat, kezdeti kellemetlenségeket, szoptatós étrendet, baba hasfájást is) akkor sem, ha tápszeres kiegészítésre van szükség. Mert ők extra feladatot vállalnak – és a környezetük általában nem értékeli ezt.

Most már tudom, hogy nem gyengeség, nem fogyaték, hogy nincs elég tejem.

Igenis, én vagyok a szuperanya, mert végtelenül szeretem a gyerekeimet.

Hálás vagyok, hogy másodszorra átélhettem a szoptatás élményét! Átélhettem, milyen nyugtató dolog a babának-mamának a szoptatás, milyen tökéletes megoldás az esti ellazuláshoz, miközben minden étkezés után kellett még a kiegészítés. 13 hónapig élvezhettem ezt az állapotot, és boldog vagyok miatta!

Mit tanultam mindebből?

  • A szoptatás nem feltétele az azonnali és mély kötődésnek a babáddal.
  • A szoptatás nem csupán akarat kérdése.
  • Nem a tápszer az egyszerűbb megoldás, főleg nem hajnali 2-kor.
  • A tápszeres babák nem lesznek jobb alvók, kövérek és gyengébb immunrendszerűek.
  • A tápszer nem a lusta, kényelmes anyák megoldása.
  • A tápszer igenis életmentő! Ne legyen bűntudatod, ha bármilyen oknál fogva tápszerrel eteted a kicsidet!
  • És a legfontosabb: semmilyen hátrány nem éri a babádat, ha nem tudtál neki anyatejet adni!

 

http://1000tipp1000nap.hu/

 

Megosztanád a tapasztalataidat? Te is érezted magadat végtelenül kimerültnek, meg nem értettnek, nem elég jónak? Vagy csak beszélgetnél anyaságról, gyereknevelésről, önismeretről? Akkor csatlakozz az Írástól Lélekig Facebook oldalához, hogy együttérzésre találj.

Kisfiút vársz? Van számodra néhány szuper hírem!

Mindig is szerettem volna egy kislányt. Mikor az ultrahangon kiderült, hogy fiam lesz, először kicsit megijedtem. Mit fogok kezdeni vele? Hogy fogok egy fiúra hangolódni? Hogy tudok bekapcsolódni a fiús játékokba? Kivel fogok csajos cuccokat nézegetni?

 

Van néhány jó hírem azoknak, akik szintén fiús anyukák:

 

son-998655_1920

 

  1. Nem kell lemondanod a vásárlásról. A fiúk igazi kis pasik: elképesztően jó cuccokat lehet nekik venni. Csak győzz válogatni a vagány szerkók között!
  2. A fiúk lelkesen segítenek neked mindenben: cipekedésben, teregetésben, porszívózásban. Sőt, a konyhában is vállalják a piszkos munkát!  Hagyjuk őket kibontakozni, én azt mondom. 🙂

washing-dishes-1112077_1920

 

3. Tévhit, hogy a fiúk agresszívabbak a lányoknál. Csak mások az eszközeik…

fist-bump-933916_1920

 

4. Tapasztalatom szerint a fiúk egyértelműbbek, könnyebben megfejthetőek, célratörőbben kommunikálnak – így hamarabb túllendülnek a kortárs konfliktusokon.

5. A fiúk szívéhez a hasukon keresztül vezet az út. Ha nem tudsz megoldani egy problémát, nyomj a kezébe egy kiflit vagy ami a kezed ügyébe kerül. KÉSZ.

baby-84686_1920

 

6. A fiúk kevesebbet és rövidebb ideig sírnak. Legalábbis ha sérülésről van szó…

7. Egy fiút tökéletes lovaggá nevelhetsz. Egyetértesz vele, hogy egy anyának is van ebben legalább akkora szerepe, mint az apai mintának?

8. Egy fiúval valóban nem lehet vásárolgatni, nézelődni. Szerintem genetikusan kódolt, hogy alkalmatlanok rá. Cserébe viszont a legnagyobb rajondóid lesznek: szájtátva nézik, ahogy sminkelsz, imádnak simogatni és sosem felejtik elmondani neked, hogy Te vagy a világon a legszebb!

hearts-1455498_1920

 

 

Köszöntelek a fiús anyukák világában! Ha kimaradt valami a listáról, írd meg kommentben a bejegyzés alatt vagy a Facebookon, ahol anyukákkal beszélgethetsz mindenféléről.

Önismereti teszt: Mutasd az írásod, megmondom, milyen barát vagy!

Nahát, ez a Tanárnő eléggé szétszórt mostanában, újabban minden ebéd után alszik, egész nap csak eszik és jön-megy, közben meg majdnem kiment a fejéből, hogy a Grafosuli nem is tart nyári szünetet!  Még jó, hogy észbe kapott és gyorsan folytatja is a következő leckével. 🙂 Vedd elő az írásmintádat, ha nincs, akkor az Első leckében benne vannak az instrukciók (5 perc az egész). De ha van a közeledben olyan lap, amire firkantottál már pár sort, egy üzenetet vagy a bevásárlólistát, akkor most az is megteszi.

 

Milyen barát is vagy az írásod szerint?

 

man-1454744_1920

Semmi mást nem kell nézned, csak annyit, hogy a betűid mennyire kötöttek. Alapvetően úgy tanuljuk, hogy minden betűt egymáshoz kötünk, a ceruzát csak a szó végén emeljük fel, hogy utólag kitegyük az ékezeteket. Na mondjuk ezt aztán senki sem csinálja így.

Szóval nézd meg, hogy hány betűt is kötsz össze. Segítek:

Normál kötöttségű az írás, ha csak az ékezetek, áthúzások kitételekor (hosszabb szavakban pedig 3-4 betűnként) emelted fel a tollat. Jelentése:

  • jó logikai készség
  • az író személy jól mozog közösségben
  • képes mély, intim kapcsolatokat fenntartani
  • képes hosszútávú barátságokat ápolni
  • tud elhatárolódni és önálló lenni
  • nem életszükséglete a másokra való támaszkodás

hug-1434056_1920

Kötetlen az írás, ha feltűnően gyakran állnak külön a betűk, akár minden betű is állhat magában. Jelentése:

  • erős kontrolláltság
  • az író minden lépés után ellenőrzi a tevékenységét
  • elemző, részletekből építkező a gondolkodásmódja
  • igénye van az önállóságra
  • inkább magányos típus
  • az alkalmazkodás nem erőssége (vagy ha jól alkalmazkodik, akkor az sok energiát von el tőle)
  • nehezen enged közel másokat magához
  • bizalmatlan, bizonytalan
  • nehezen kötődik, kevés igaz barátja van

A kötött írás pedig épp az ellenkezője: Az író alig-alig emeli fel a tollat, még az ékezetek is bekötöttek, azaz a következő betűbe megy át a lendület. Jelentése:

  • az író egységben szereti látni a körülötte zajló eseményeket
  • igényli a kapcsolatokat
  • szüksége van a társaságra, visszajelzésre, elfogadásra
  • az önbizalma jelentős mértékben függ a külvilág visszajelzéseitől
  • a barátság fenntartása érdekében túlságosan is feladhatja önmagát
  • erősen kötődik
  • esetleg túlhajszolt, stresszes

És persze vannak apróságok, amiket csakis én tudhatok (hahaha, na jó, ez azért nem igaz, csak felvágok).  Elárulom, mi van akkor, amikor változó a kötöttség. Ilyenkor megnézem, melyik típus milyen arányban szerepel, melyik a hangsúlyosabb. Mindenesetre a változó kötöttségnél ingadozás van az igényben is: hol vágyik az elfogadásra és a szociális elfogadásra, hol pedig egyedüllétre van szüksége és nem akar alkalmazkodni.

Vagy mikor a betűk egymáshoz tapadnak, összeérnek, de úgy, hogy nincs köztük kötővonal, csak tollfelemelés után szorosan írta a következő elemet, akkor a kötöttség csak látszólagos. Ezek az illesztések vagy ragasztások. Ilyenkor az író csak a kötődés látszatát nyújtja, mert támaszra, bátorításra van szüksége. Bizonytalan, esetleg aggódik, nem mozog ügyesen szociális térben.

Találó volt? Van még kérdésed? Akkor írj nekem, csatlakozz hozzánk a Facebookon, ott is beszélgethetünk írásról, önismeretről, kapcsolatokról. Mindenesetre harmonikus, tartalmas baráti kapcsolatokat kívánok mindenkinek, mert vallom, hogy barátokkal teljes az élet!

Márai Sándor a barátságról

 

Szoros kontroll alatt tartott gyerekből szorongó felnőtt?

Én aztán tudom, milyen szoros megfigyelés és irányítás alatt lenni. A családom hitvallása szerint ugyanis a szeretet maga az aggódás.

 

A világ veszélyes.  A társak csak a rosszba visznek: Megszólnak. Kinéznek, kinevetnek. Bántanak, elrabolnak, megvernek.

A vér szava a minden. Ők tudják, mi a jó nekem. Vigyáznak rám. Otthon biztonságban vagyok. Kicsi vagyok, gyenge vagyok. Gyámoltalan vagyok.

Ha már nagyobb, akkor naiv. Csak biológiailag felnőtt, mert szerelemtől elvakult, mert pályakezdő, mert elsőgyerekes, mert túl modern, mert túl merev, mert befolyásolható, mert makacs.

Egyszóval mindenképp és mindig tanácsra, irányításra szoruló.

Higgyétek el, ennek sosincs vége. Sosem nőhetsz fel – a szemükben biztosan nem.

De a saját tükörképedet láthatod másnak. Kiléphetsz a gyermeki szerepből. Ha sosem fogják belátni, akkor is.

 

prison-370111_1920

 

Milyen felnőtt lesz egy olyan gyerekből, akinek minden lépését árgus szemekkel figyelik? Mit tanul a szeretetről? Mit tapasztal a világról?

Hogy honnan ismered fel a túlkontrolláló szülőt?

  • Mindig egy réteggel több ruhát ad a gyerekére, mint kellene.
  • Folyton azt kiabálja a játszótéren, hogy Jaj, óvatosan!
  • Elfelejti, hogy a gyereket nem utasítani, hanem tanítani kellene.
  • Jobban tudja, mit és mennyit kell enned.
  • Mindig kevesebbet enged meg, mint amennyit a kortársaidnak szabad.
  • Kedvence a felszólító mondat.
  • Mindig, mindenről van véleménye. És el is mondja.
  • Jobban ismer téged, mint Te saját magadat.
  • Sosem elégedett. Sosem lazít. Mindig figyel.

 

binoculars-1209011_1920

 

Aranykalitkában tartani a gyereket hiba. Mert az önbizalmát romboljuk vele. A gyerek még nem mérlegel – egyszerűen azonosul a szülei világlátásával.

Ha a szülei azt éreztetik vele, hogy a világ egy veszélyes hely, ahol bármikor bármi nagy baj történhet, akkor a gyerek fokozatosan szorongóvá válik maga is.

Érzi és átveszi az életérzést.

 

cage-1226738_1920

Az ilyen gyerekekből lesznek a szorongó felnőttek.  Támaszt keresnek. Másra hagyatkoznak. Bizalmatlanok maradnak.

Vagy épp követik a szülői mintát és a saját gyerekeiket is harsogó hangon irányítják majd a boltban, a játszótéren és mindenütt. Mert parancsolni, utasítani kell.

Hogy legalább magam előtt bizonyítsam: ha mindent beszabályozok, megszervezek, átgondolok, megelőzök, akkor mégsem lesz baj. Nem jön közbe semmi. És akkor mégiscsak képes vagyok valamire.

Szóval akkor mégsem igaz, hogy az aggódás és a szeretet intenzitása egyenes arányban áll egymással?

Sokaknak ezen kellene elgondolkodni…

tit-1278641_1920

“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)

 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kukkants be a Facebook oldalamra is, hátha találsz ott is kedvedre valót!

9+1 dolog, amiért érdemes naplót vezetni

Mi, Nők általában könnyebben, szívesebben fogalmazzuk meg az érzelmeinket. Én legalábbis ezt tapasztalom. Jobban igényeljük, hogy kimondjuk, kiontsuk az érzelmeinket, átgondoljuk a velünk történteket. Mi van, ha éppen nincs módunk beszélgetni, tanácsot kérni, kimondani, ami a szívünket nyomja? Írjunk naplót!

 
Az önéletírás műfaja már a 16-17. századi megjelenése óta népszerű Magyarországon. Ez egy olyan irodalmi műfaj, ahol már kezdetektől fogva ismertek nők tollából származó írások is. És évszázadok óta működik.
Vajon miért? Miért ír az ember naplót? Főleg kézzel?
Kérdezem én, a billentyűzetet püfölő blogger, hahaha!
 
daffodils-1316127_1920
 
 Naplót kézzel írni szuper dolog! És nem csak nőknek!

Miért?

  1. Kézzel írni jó! Mert lassabb, mint gépelni, így mi is kicsit lelassulhatunk, megnyugodhatunk, elmerenghetünk – és elengedhetünk problémákat is közben.
  2. Kevesebb lehetőségünk van a javításra – mert mégsem szép a csupa satír meg áthúzás -, így átgondoltabban vethetjük papírra az érzéseinket, gondolatainkat.
  3. Írás közben ráláthatunk magunkra, az adott szituációra vagy élethelyzetre.
  4. Az írás terápiás eszköz, fontos önkifejezési lehetőség. Ha csak magunknak írunk, akkor is.
  5. Ha kézzel írunk – és nem nyomtatott betűvel, hanem folyóírással -, akkor grafológiai szempontból egy nagyon összetett agyi folyamat leképeződése történik meg, melynek során a memória, a térérzékelés és a finommotoros mozgásunk is fejlődik. Ne tudjátok meg, én milyen hiper-szuper fejlett vagyok minden téren! 😉
  6. A kézírás gyakorlása során a verbális képességeink is fejlődnek, mert az agy Broca-központja aktivizálódik. Ez nem biztos, hogy a legjobb hír azon pasik számára, akiket olykor zavar a folyamatos locsi-fecsi. 🙂
  7. Néhány év múlva hihetetlenül érdekes és izgalmas visszatekinteni régmúlt önmagunkra. Nosztalgiázhatunk barátokkal, családdal finom süti és kávé mellett. 
  8. Az utódaink is sokat megérthetnek a világról, amiben mi éltünk. Vagy csak önmagunknak segít később tanulságokat levonni. 
  9. Kiváló módja az emlékezésnek. Az emlékezet szelektív. Sok mindent elfelejtünk, sok emlék torzulhat is. Gondoljunk csak arra, hogy összeszokott házaspárok hányszor képesek összeveszni azon, hogy mi hogyan is volt pontosan azon a bizonyos novemberi délutánon? Így dokumentálhatjuk, hogy már megint nekünk van igazunk! 🙂

   +1. Fejlődik az esztétikai érzékünk is, mikor a naplónkat kiválasztjuk a papírboltban: olyan szépek vannak! ;)))

notebook-361316_1920

Ha tetszett a bejegyzés, akkor látogass el a Facebook-oldalamra is, talán érdekesnek találod.

Te is utálsz mosogatni? Akkor ez a bejegyzés neked szól!

Házimunka? Pfúj, utálom csinálni. De nem bírom elviselni a piszkot sem, szeretem a szép konyhát, a tisztaság illatát. Úgyhogy mégiscsak csinálom. Kénytelen – kelletlen.

 

Képzeljétek, a húgom megajándékoz engem egy mosogatógéppel! Lehet, hogy másnak is van jófej tesója, de szerintem az enyém a legszuperebb a világon.

A szememben eddig luxusnak, elérhetetlen álomnak számított, de most… most elképzelem, hogy naponta legalább fél óra szabadidőt adhat nekem! Fél órát az estékből.

water-21070_1920

Csakhogy nem volt biztos, hogy a mi kis keskeny konyhánkba beszerelhető egyáltalán. Pedig már úgy beleéltem magamat! Mivel hétköznap is főzni kényszerülök, ezért a mosatlan edények is sorakoznak naponta.

És csalódottságomban kicsúszott a számon az ominózus mondat: Én nem bírok munka mellett ennyit mosogatni!

A társaságunkban lévő férfi visszacsattant: Ha anyáink bírták, akkor neked is bírnod kell.

És tudjátok, nagyon rosszul esett.

t-235224_1920

 

Főleg egy olyan embertől, aki sosem próbálta. Egy olyan embertől, akinek évek óta van mosogatógépe.

Véleménye azért van.

Azt hiszi, hogy tudja? Milyen is az, mikor egy fárasztó munkanap után még a házimunka vár. Halaszthatatlanul. Mindig.

Mikor mást csinálnál.

A gyerekekkel lennél, akiket kora reggel láttál utoljára.

Mikor leülnél beszélgetni a pároddal.

Mikor a félbehagyott könyved vonzana. Mikor egy blogbejegyzés jár a fejedben. Mikor az érdekelne, ami aznap a világban történt. Mikor a munkádhoz szeretnél még hozzáolvasni.

Mikor valami értelmesebbet csinálnál.

 

books-1035553_1920

 

Igenis bírom. Ahogy anyám is bírta. Nem esem össze a mosogatónál állva, ha esetleg félreérthető lettem volna.

Csakhogy a nők lassan öntudatra ébrednek.

Elvágyódhatnak a konyhából. Ledobhatják a felmosórongyot.

Megérdemlem munka után netán én is, hogy pihenjek. Kikapcsolódjak. Hiszen én is dolgozom. Nekem is van diplomám. De ha nem lenne, akkor is… Egyenrangúak vagyunk. Igenis, kimondhatom, hogy nem akarok minden nap mosogatni. Nem azért, hogy a lábamat lógázzam (de akár azért is…). Hanem azért, mert nem akarom bírni.

Lehet, hogy van kevésbé sürgős feladat egy családi estében a mosogatásnál. Ezt nem tagadom.

De számomra sokkal feszítőbb az igény: Jelen akarok lenni. Kedves lenni este – és türelmes.

Nem azért, mert gyengébb vagyok, mint anyáink. Sőt, lehet, hogy épp ez az erő. Kiállni a szívem vágya mellett és megragadni a pillanatot. Mert a mai napot csak ma lehet elmesélni. Mert a mai feszültséget ma kell feloldani. Mert a mai esti mesét nem ásítozva kellene felolvasni.

Igenis, kell nekem az a mosogatógép!

 

Ha egyetértesz, tetszett a bejegyzés, örülnék, ha megosztanád másokkal is. Vagy csatlakozz hozzánk a Facebookon! Várunk! Elolvashatnád még A női szerepekről szóló írásomat is, talán tetszene. Köszönöm, hogy benéztél!

A női bakancslista tűsarkú cipőből készül

Véget ért a tanév. Következik egy jó hosszú szabadság. Végre… Egyelőre amikor csak tehetem, alszom. Másra nem vagyok még képes. Na jó, egyre azért igen: álmodozni.

 

Káosszá vált körülöttem minden.

Barátok nélkül magányosak a hétköznapok.

Kellett 4 nap, hogy magamhoz térjek kicsit. Elképzelni sem tudom, hogyan csinálhatnám ezt jobban, hogyan oszthatnám be optimálisabban az energiáimat. Hogyan lehetnék türelmesebb, energikusabb, lelkesebb április után is, hogyan kerülhetném el ezt a mentális kimerültséget, amit a család melletti munkába állásom jelentett. Hónapok óta arra sem volt már lelki energiám, hogy keressem a barátaimat vagy elolvassak egy teljes cikket. 

Álmodozom. Hogy mindent bepótolhatok két hónap alatt. Hogy feltöltekezhetek az évre. Hogy jövőre jobban bírom majd.

Mindenesetre elkészítettem az én kis bakancslistámat. Köszönet az ötletért Anikónak, aki  A napfény illatában megmutatta, HOGYAN  ábrándozhatok virtuálisan is. Bakancs helyett persze topánkából!

 

Bakancslista

Ugye neked is van listád? Ne félj álmodozni, írj Te is egyet a nyárra! Ha megosztod velünk, annak nagyon örülnék! Megteheted kommentben vagy nálunk, a Facebookon.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!